A hónap vendége: Visi-Szalai Eszter – Az illem – út a sikerhez

Eszter egy jó éve jár a Monarchia Kávéházba és ami rögtön feltűnt vele kapcsolatban az az áradó harmónia, a kedvesség, természetes mosoly, ami úgy vonta körbe, mint mást a parfümfelhő. Igazi energiát adó személyiség, aki nem csak arra képes, hogy tudását átadja, hanem az élet minden pillanatában figyel arra, hogy hiteles legyen – értékrendje, hogy a „tanfolyam” tudásanyaga a szabadidejében, munkájában, családjában is jelen legyen.
Lássuk mi is az a manapság olyan nagyon fontos, de egyre ritkább, különleges érték, amelyet ő képvisel!!

Hogy jutottál el a bankszektor vezetői állásáig?

Pápán születtem, polgári családból származom, – édesanyám tanárnő volt, édesapám vállalkozó. Szüleimnek meghatározó véleménye volt arról, hogy mindenképpen legyen végzettségem, így a Jókai Mór közgazdasági Szakközépiskolában végeztem, majd Budapesten a Vállalkozási Főiskolán folytattam tanulmányaimat. Már nem ott diplomáztam, hanem a Veszprémi Egyetemen közgazdasági pénzügyi szakirányán. A kötelező éves gyakorlat során bekerültem a Raiffeisen Lízing ZRT-hez, ekkor betekintést nyerhettem a banki világba. Ez kulcsfontosságú volt az életemben – 20 éves voltam, majd ezt követően kockázatelemzőként maradtam a cégnél.

Mi volt az a kalandos kitérő, ami az angol nyelvtudásodat segítette?

Azért, hogy hatékonyan és gyorsan tudjak nyelvvizsgázni jelentkeztem bébiszitternek Angliába. Au pair irodán keresztül kerültem ki, érdekes mód fekete családokhoz. Összesen 3 családom volt az utolsó egy egyedülálló anya volt 2 gyermekkel, a gyerekvigyázás mellett természetesen jártam nyelvtanfolyamra is. A rasszizmus minden árnyalatát megtapasztaltam irányomban, nyugodtan mondhatom, hogy a negatív diszkrimináció nem csak a „fehérek” / fehér emberek privilégiuma. Végül annyira megromlott közöttünk a viszony, hogy inkább a szökés mellett döntöttem, hanyatt-homlok elmenekültem a „családomtól”. Bár a fizetésemtől búcsút mondhattam angolul tökéletesen megtanultam.

Hogyan alakult az iskola elvégzése után a pályád, a magánéleted?

2003-ban diplomáztam, majd 2004-ben már a férjemmel Győrben telepedtünk le. Győrben Raiffeisen Bankban értékesítési asszisztensként kezdtem el dolgozni. Nyugodtan mondhatom, hogy a tanulás soha nem hiányzott a mindennapjaimból, öt generációs diplomás családból származom, a nagypapám ügyvéd volt, ezért a motiváció mindig is jelen volt, hogy képezzem magam. Fel is vettek a jogi egyetemre, amit a kismamaság harmadik trimeszterben kezdtem el, de az elkövetkező időszakban a család, az anyaság lett a fontosabb az életemben, hamarosan megszületett a második gyermekem is, így a jogi egyetemet már nem fejeztem be.
2008 szeptemberéig voltam otthon, pont a válság közepébe csöppentem vissza a munkás hétköznapokba, természetesen a kényszerpálya engem sem kerülhetett el így váltanom kellett.

Hogy alakult a karrier és az anyaság mérlege az életedben?

Úgy gondolom, hogy a mérleg úgy lehet majdnem tökéletes, ha el tudjuk fogadni a segítséget. Szerencsémre én mind két részről számíthattam a nagyszülői segítségre és természetesen a férjem segítségére is. Gyereknevelés, bank, meetingek, értekezletek, továbbképzések – nem volt egyszerű – de a gyerekeknek is példát tudtam mutatni azzal, hogy a tanulás egy állandó szegmense maradt az életemnek.

A bankot nagyon szeretem – 20 éve csinálom, a kollégáimat oktatom- fejlesztem és természetesen egy kicsit a szívem után is szeretnék menni. Az elkövetkező években különböző bankfiókokban töltöttem be fiókvezető helyettesi, majd fiókvezetői állást, 2016 októberétől pedig a Mosonmagyaróvári Budapest Bank vezetője vagyok.
2016 nyarán Budapest Metropolitan Egyetem protokollszakértő és rendezvényszervező szakára jelentkeztem másoddiplomás képzésre.

Mit adott ez neked?

Visszaigazolást! „ Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten”! Nagyszerű oktatást kaptunk nagykövetektől, protokoll szakértőktől, tanácsadóktól a viselkedés kultúrától az étkezés kultúráig, amit úgy gondolom, mindenkinek, de főleg a gyerekeknek el kell sajátítaniuk.

Nem szeretném kétségbe vonni az otthonról hozott nevelési szokásokat, hanem plusz értékeket szeretnék adni a gyerekeknek: határozottságot, önbizalmat, azt hogy bármilyen helyzetben, bármilyen helyen képviselni tudják önmagukat. Mindenki a hazája, a családja, önmaga nagykövete, attól függően, hogy éppen milyen élethelyzetben képviselteti magát.

Mi az, ami előbbre visz, amire szükséged van?

Mindig szükségem van új és újabb motivációra, az értékek átadására. Erre nagyszerű lehetőség a Z generáció – akiknek bizony sugallni kell, hogy nem minden a kütyü, van más kommunikációs csatorna is, amely a tisztelet útján halad. Nagyon fontos megmutatni a fiatalabb generációknak, hogy mennyire jelentős szerepe van az életükben az indentitástudatnak.

Milyennek látod a mai fiatalokat?

Kettős érzésem van, egyik fele a generációnak nagyon értelmes és illemtudó, a másik fele pedig rendkívül elutasító, nincs empatikus érzésük, sajnos gyakran előfordul, hogy a mai digitális világban abszolút minimális a személyes kontaktus egymással – kevés a személyes beszélgetés, program. Nehezen értik meg egymás lelkivilágát, így nehéz lesz az út megtalálása a sikerhez.

Az emberek általában tisztában vannak-e az alapvetőségekkel?

Sok mindennel tisztában vannak, meg is fordul a fejükben, hogy mit hágnak át. A mindennapok szintjén elvárják az emberek, hogy hozzájuk alkalmazkodjanak, bár tudják az illemszabályokat.

Hogyan alakult az Illentanműhely első tanfolyama?

9 gyermek kezdte el a tanfolyamot – tapasztalatom, hogy olyan szülők adják be a gyerekeket, akik már sok mindent megtanítottak, de valami pluszt szeretnének – negatív kritikát is kaptam, úgy gondolták, hogy ciki a tanfolyam – mert úgy érezték, hogy ők nem tanították meg az illemet a gyermekeiknek.

De az illemszabályok folyamatosan változnak, net etikett, telefon etikett az utóbbi években előtérbe került, illetve megjelent az exkluzivitás, ami egészen más etikettet von maga után.
Munkában használod-e?
Igen abszolút! Minden ügyfelemmel kezet fogok, bemutatkozok – mivel én vagyok a fogadó fél a kezdeményezés mindig nálam van. Nem tegeződöm, mert úgy gondolom, hogy a tiszteletet így tudom a legjobban prezentálni, a 2-3 alkalmas találkozás, pedig kevés ahhoz, hogy kialakuljon a tegeződő beszédforma.

Távolabbi tervek? Jövő?

Illemtanműhelyt szeretném a továbbiakban is fenntartani, fejleszteni – ez régi vágyam és közel áll a szívemhez.
Szeretnék még tanulni, azaz mindig fejlődni, úgy gondolom későn érő típus vagyok, nem voltam soha eminens diák, de mindig volt motivációm, célom, tervem, inspirációm.

Kinek és miért ajánlanád a Monarchia kávéházat?

Mindenkinek ajánlanám, mert az első pillanattól fogva mindenki nagyon kedves volt és mosolygós. Ínyenc vagyok, nyáron a fagyi a kedvencem, de ha időm engedi egy gyors ebédre is beugrok – ami pluszt a Monarchia Kávéházban kapok az az, hogy illemtudóan ki tudtak szolgálni, ami minden alkalommal meggyőz arról, hogy egy igazán jó helyen vagyok !

Ha tetszett a poszt osszd meg Te is ! Köszönöm! K.S.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s