A hónap vendége: dr. Sarlay Dóra

Dórára soha nem volt nehéz  ráhangolódni, nem is emlékszem rá hogyan történt, egyszer csak a világ legtermészetesebb módján ott ültem az asztalánál, hallgattam a receptjeit, könyvélményeit,  a sztorijait, kis epizódokat és nagy történéseket az életéből.  Meghallgattam a kívánságát is – így került fel az itallapunkra a nagyon népszerű „Dóra kedvence” kávé, ami ínyencségét tükrözi. Évek óta így megy ez nálunk:  Dóra jön, mesél, én meg rákattantam, és megkértem, hogy legyen ő a hónap vendége – tudják meg a többiek is, hogy nem minden út egyenes – de mégis van  nagyon klassz végállomás!! A mini riportot különösen ajánlom gyakorló tinédzser szülőknek, akik éppen a hajukat tépik a félbehagyott nyelvórák, iskolák, egyetemek miatt,  mert éppen a szerelem vagy a legújabb hóbort mást diktál szeretett gyermekünknek. Lehet, hogy az út néha kacskaringós, de van, aki a céljait így is – úgy is eléri, sőt minden álmát  felülmúlja.

Milyen családból származol? Mikor dőlt el, hogy fogorvos szeretnél lenni? 

Orvos családból származom, édesanyám  radiológus, édesapám szülész, a közvetlen családban  mindenki orvos, kivéve a testvérem,  aki politológus. Nem volt elvárás, hogy én is orvos legyek, de az érdemjegy az egyértelműen csak az ötös volt.  Pontosan 6 éves korom óta tudom, hogy fogorvos szeretnék lenni. Kisvárosban laktunk Szikszón, a város végén volt a kórház, amikor mentem haza az iskolából mindig bementem anyukámhoz a röntgenbe. Szemben volt a fogászat, ahol családi jó barátunk, Oláh Géza bácsi dolgozott, én pedig átjárogattam hozzá kevergetni egy kis gipszet, amalgámot. Számomra ez volt a játék – akkor és ott eldőlt a sorsom. Elévülés miatt most már bevallhatom, hogy eljutottam a foghúzásig is, ami már akkor is a kedvencem volt. Utólag nagy szerencsének gondolom, hogy a röntgennel szemben nem az urológia, vagy a proktológia volt. Soha nem jutott eszembe, hogy más legyek, mint fogorvos.

Hogyan  alakultak az iskolás ill. egyetemi éveid?  

Állítólag 8. osztálytól a „nehezen kezelhető” kategóriába tartoztam. Német tagozatos gimnáziumba jártam, a nyelvek mindig is jól mentek, akkor még nem is gondoltam, hogy ennek még nagy hasznát fogom venni a későbbiek során.  A gimnáziumból aztán egyenes út vezetett az egyetemre.

Érettségi után a DOTE (ma Debreceni Egyetem) fogorvosi karán kötöttem ki, ott kezdtem meg a tanulmányaimat. Két évig jártam becsülettel az egyetemre, de a szerelem elvette az eszemet, fontosabb volt a tanulásnál. Amúgy is meglehetősen unalmasnak tartottam az egyetem első két évét; anatómia, élettan, biofizika,  nem a fogászatról szólnak, ezeket nem igazán tudtam a szívembe zárni. Akkoriban még nem volt kredit rendszer – hanem, vagy sikerül, vagy nem alapon zártad az évet – ez a két lehetőség volt – hát nekem a „vagy nem”  jött össze a maximális  érdektelenség és a pasizás miatt. A második debreceni év után anyám összepakolt, hazavitt Miskolcra. Felvételiztem német szakra, elkezdtem a Miskolci Egyetem bölcsész karán, mellette egy általános iskolában voltam némettanár és hogy nehogy kimaradjon az életemből a fogászat, eljártam asszisztálni Géza bácsihoz. Aztán mégis felvételiztem a SOTE-ra- ahová rögtön fel is vettek. –  Az én megélésem természetesen  az,  hogy 3 év alatt 3 egyetemre elsőre felvettek, de drága szüleim kicsit másképp élték meg a történteket.

Amikor közel kerültem a barátomhoz magától értetődően hamarosan szakítottunk, viszont elkezdődött egy új szakasza az életemnek – a budapesti egyetemi évek.

Egyetem mellett asszisztensként kezdtem el egy magánrendelőben dolgozni, majd harmadévtől az Országos Stomatológiai Intézetben egy fogorvos mellett dolgoztam, aki éjszakai ügyeletes orvos volt. Ő volt Dr. Bognár Tibor, „mesterem-tanítóm”! Ebből fizettem a pesti életet, illetve az utazásaimat. Ez az éjszakázás életem legjobb 3 évét eredményezte. Hatalmas rutinra és élettapasztalatra tettem szert. Bár már a fogászatot tanultuk, az a véleményem, hogy kizárólag csak  az egyetemen és a nyári szájsebészeti gyakorlaton nem lehet elsajátítani minden tudást. Én  havonta tízszer ügyeltem, eleinte megtanultam fogat húzni, gyökérkezelni stb… Hatalmas tapasztalatra tettem szert – éjszakai rekordunk a 111  éjszakai  fogfájós beteg ellátása volt. Itt mindenki megjelent: volt miniszter, szépségkirálynő, médiasztárok, de volt rabláncon bevezetett profi… vagy éppen egy transzvesztita előadóművész teljes sminkben és jelmezben. Egy hokis edzés közbeni sérülést követően csak a korcsolyát dobta le és teljes felszerelésben jött az ügyeletre, majd  kérte, hogy gyorsan varrjam össze a száját, illetve ha lehetne, masnit is kössek rá, mert megy vissza edzeni. Ezzel a három év éjszakai ügyelettel úgy zártam az egyetemet, hogy kb 5000 foghúzás már benne volt a kezemben.

Mikor és hogyan kerültél Mosonmagyaróvárra? 

2001-ben fordulóponthoz érkezett az életem: egyrészt megismertem leendő férjemet, aki tervezőmérnökként dolgozott Pesten. Másrészt végeztem az egyetemmel, el kellett helyezkednem. Szívesen maradtam volna dolgozni a Stomán, de ez nem sikerült. De kinyílt egy másik ajtó – a barátnőm ajánlásával kerültem Mosonmagyaróvárra, a Laserdentbe rezidensnek. Ezután a Diamant Dentben dolgoztam 7 évig. Férjemmel a mosonmagyaróvári letelepedés mellett döntöttünk, mert ebben nagyobb perspektíva volt. Majd 2006-ban összeházasodtunk.

Hogy érzed magad Mosonmagyaróváron? 

Nagyon szeretek itt lakni, tetszik Ausztria közelsége, szeretem a kisvárosi, nyugodt környezetet, azt hogy minden 5 percre van, ez Pest után maga a mennyország.

Mikor döntöttél úgy, hogy saját fogászatot nyitsz? 

2011-ben úgy éreztem hogy változásra van szükségem a hivatásom terén, lassítanom kell,  ezért egy kis kitérő után úgy határoztam, hogy saját fogászatot hozok létre. Találtam egy számomra  megfelelő, nagy, belvárosi üzlethelyiséget, amit a saját ízlésem szerint rendeztem be, a padlótól a plafonig mindent én terveztem. Két rendelővel, négy fogorvossal működünk: általános fogászat, fogszabályzás, implantológia és szájsebészet is van nálunk. Oroszlán a csillagjegyem, melynek uralkodó bolygója a Nap,  így a fogászatom a Helios Dental nevet kapta. Mindig is szerettem a görög mitológiát, a Napisten pedig számomra a tökéletes analógia volt a saját fogászatom elnevezésére.

heliosdent 2.

Nagyon fontos számomra, hogy személyesen is megismerjem a pácienseimet. Van egy mondás: „Minden fog végén lóg egy ember”. Kezelés előtt beszélgetéssel oldjuk a feszültséget, ezért mindenkire elegendő időt szánok. Ezt várom el a kollégáimtól is. A páciensnek éreznie kell, hogy mi nem csak egy szájat nézünk és kezelünk, hanem egy embert, akinek egy nagyobb beavatkozás során sok esetben az egész életminőségét javítjuk. Mindig meghatódom, amikor egy-egy beteg kézzel készített meglepetéssel, ajándékkal tér vissza hozzánk, ez nagyon sokszor előfordul a praxisomban.

heliosdent 1.

Milyen csapatot kovácsoltál magad mellé? 

Nagyon szerencsésnek érzem magam abból a szempontból, hogy mint fogorvos-tulajdonos megválogathatom mind szakmailag, mind emberileg, hogy kivel szeretnék dolgozni. Olyan csapattal dolgozom együtt (9 fő),  akik mind szeretik a munkájukat, elhivatottak és nyugodtan kijelenthetem, hogy elköteleződtek a munkahelyük iránt is.

Gyerekek is járnak hozzátok a fogászatra?  

Kimlén elterjedt, hogy milyen jó gyerekfogászat vagyunk, sőt megkérdezték, hogy felnőtteket is vállalunk-e? Bár nem vagyunk gyerekfogászat, az együttműködő gyerekeket természetesen tudjuk általános fogászati ellátásban részesíteni. Fogszabályozási rendelésünkön természetesen várjuk a gyerekeket is.

Véleményed szerint hogy fér meg 150-200  fogorvos a városban? 

Ebben benne vannak a nagy klinikák és az egyszemélyes fogászatok – és az olyanok, mint mi, a Helios Dental, akik a kettő között vannak. Úgy gondolom, hogy nem zavarjuk egymás köreit, mindenkinek jut munka.

Mesélnél a távolabbi terveidről? 

Szépészeti „varázslást” – beavatkozást tervezünk jövőre. Szike kihagyásával abszolút természetes vonalon szeretnénk segíteni a fiatalodni vágyóknak.

Hogy töltöd szabadidődet, mi számodra a feltöltődés? 

Szívesen utazom, falom a könyveket, ínyenc vagyok, természetesen szeretek főzni, kedvencem a  távolkeleti és az olasz konyha.  Ami számomra  még nagyon fontos: a barátság. Régi hosszantartó baráti kapcsolatokat ápolok, szeretem az őszinteséget és a tiszta helyzeteket. Sajnos ért már ezzel kapcsolatban csalódás, és meg is viselt egy-két baráti kapcsolatom megszakadása. Jelen pillanatban viszont kisfiam, Márk a legfontosabb az életemben, ő az, aki feltölt és elvarázsol.

Kinek és miért ajánlod a Monarchia Kávéházat? 

Szeretem minőséget és tudom, hogy nem átlag dolgokat kapok. A felszolgálók kedvesek és visszaköszön az a személyesség, amit a saját praxisomban is fontosnak tartok.

Szeretek bejönni a munkatársakkal egy nehezebb nap után ellazulni, Veled beszélgetni, de feltölt  a hangulatos teraszon is ücsörögni és közben elintézni a  levelezésemet, vagy Márkkal játszani egy sütizés kávézás közben a gyerek sarokban. Nyáron mindenkinek csak ajánlani tudom a jeges karamellt, télen plédbe burkolózva a hősugárzó alatt meg természetesen a Dóra kedvencét!!!

Ha tetszett a poszt oszd meg Te is ! Köszönöm : K. S.