Dórára soha nem volt nehéz ráhangolódni, nem is emlékszem rá hogyan történt, egyszer csak a világ legtermészetesebb módján ott ültem az asztalánál, hallgattam a receptjeit, könyvélményeit, a sztorijait, kis epizódokat és nagy történéseket az életéből. Meghallgattam a kívánságát is – így került fel az itallapunkra a nagyon népszerű „Dóra kedvence” kávé, ami ínyencségét tükrözi. Évek óta így megy ez nálunk: Dóra jön, mesél, én meg rákattantam, és megkértem, hogy legyen ő a hónap vendége – tudják meg a többiek is, hogy nem minden út egyenes – de mégis van nagyon klassz végállomás!! A mini riportot különösen ajánlom gyakorló tinédzser szülőknek, akik éppen a hajukat tépik a félbehagyott nyelvórák, iskolák, egyetemek miatt, mert éppen a szerelem vagy a legújabb hóbort mást diktál szeretett gyermekünknek. Lehet, hogy az út néha kacskaringós, de van, aki a céljait így is – úgy is eléri, sőt minden álmát felülmúlja.
Milyen családból származol? Mikor dőlt el, hogy fogorvos szeretnél lenni?
Orvos családból származom, édesanyám radiológus, édesapám szülész, a közvetlen családban mindenki orvos, kivéve a testvérem, aki politológus. Nem volt elvárás, hogy én is orvos legyek, de az érdemjegy az egyértelműen csak az ötös volt. Pontosan 6 éves korom óta tudom, hogy fogorvos szeretnék lenni. Kisvárosban laktunk Szikszón, a város végén volt a kórház, amikor mentem haza az iskolából mindig bementem anyukámhoz a röntgenbe. Szemben volt a fogászat, ahol családi jó barátunk, Oláh Géza bácsi dolgozott, én pedig átjárogattam hozzá kevergetni egy kis gipszet, amalgámot. Számomra ez volt a játék – akkor és ott eldőlt a sorsom. Elévülés miatt most már bevallhatom, hogy eljutottam a foghúzásig is, ami már akkor is a kedvencem volt. Utólag nagy szerencsének gondolom, hogy a röntgennel szemben nem az urológia, vagy a proktológia volt. Soha nem jutott eszembe, hogy más legyek, mint fogorvos.
Hogyan alakultak az iskolás ill. egyetemi éveid?
Állítólag 8. osztálytól a „nehezen kezelhető” kategóriába tartoztam. Német tagozatos gimnáziumba jártam, a nyelvek mindig is jól mentek, akkor még nem is gondoltam, hogy ennek még nagy hasznát fogom venni a későbbiek során. A gimnáziumból aztán egyenes út vezetett az egyetemre.
Érettségi után a DOTE (ma Debreceni Egyetem) fogorvosi karán kötöttem ki, ott kezdtem meg a tanulmányaimat. Két évig jártam becsülettel az egyetemre, de a szerelem elvette az eszemet, fontosabb volt a tanulásnál. Amúgy is meglehetősen unalmasnak tartottam az egyetem első két évét; anatómia, élettan, biofizika, nem a fogászatról szólnak, ezeket nem igazán tudtam a szívembe zárni. Akkoriban még nem volt kredit rendszer – hanem, vagy sikerül, vagy nem alapon zártad az évet – ez a két lehetőség volt – hát nekem a „vagy nem” jött össze a maximális érdektelenség és a pasizás miatt. A második debreceni év után anyám összepakolt, hazavitt Miskolcra. Felvételiztem német szakra, elkezdtem a Miskolci Egyetem bölcsész karán, mellette egy általános iskolában voltam némettanár és hogy nehogy kimaradjon az életemből a fogászat, eljártam asszisztálni Géza bácsihoz. Aztán mégis felvételiztem a SOTE-ra- ahová rögtön fel is vettek. – Az én megélésem természetesen az, hogy 3 év alatt 3 egyetemre elsőre felvettek, de drága szüleim kicsit másképp élték meg a történteket.
Amikor közel kerültem a barátomhoz magától értetődően hamarosan szakítottunk, viszont elkezdődött egy új szakasza az életemnek – a budapesti egyetemi évek.
Egyetem mellett asszisztensként kezdtem el egy magánrendelőben dolgozni, majd harmadévtől az Országos Stomatológiai Intézetben egy fogorvos mellett dolgoztam, aki éjszakai ügyeletes orvos volt. Ő volt Dr. Bognár Tibor, „mesterem-tanítóm”! Ebből fizettem a pesti életet, illetve az utazásaimat. Ez az éjszakázás életem legjobb 3 évét eredményezte. Hatalmas rutinra és élettapasztalatra tettem szert. Bár már a fogászatot tanultuk, az a véleményem, hogy kizárólag csak az egyetemen és a nyári szájsebészeti gyakorlaton nem lehet elsajátítani minden tudást. Én havonta tízszer ügyeltem, eleinte megtanultam fogat húzni, gyökérkezelni stb… Hatalmas tapasztalatra tettem szert – éjszakai rekordunk a 111 éjszakai fogfájós beteg ellátása volt. Itt mindenki megjelent: volt miniszter, szépségkirálynő, médiasztárok, de volt rabláncon bevezetett profi… vagy éppen egy transzvesztita előadóművész teljes sminkben és jelmezben. Egy hokis edzés közbeni sérülést követően csak a korcsolyát dobta le és teljes felszerelésben jött az ügyeletre, majd kérte, hogy gyorsan varrjam össze a száját, illetve ha lehetne, masnit is kössek rá, mert megy vissza edzeni. Ezzel a három év éjszakai ügyelettel úgy zártam az egyetemet, hogy kb 5000 foghúzás már benne volt a kezemben.
Mikor és hogyan kerültél Mosonmagyaróvárra?
2001-ben fordulóponthoz érkezett az életem: egyrészt megismertem leendő férjemet, aki tervezőmérnökként dolgozott Pesten. Másrészt végeztem az egyetemmel, el kellett helyezkednem. Szívesen maradtam volna dolgozni a Stomán, de ez nem sikerült. De kinyílt egy másik ajtó – a barátnőm ajánlásával kerültem Mosonmagyaróvárra, a Laserdentbe rezidensnek. Ezután a Diamant Dentben dolgoztam 7 évig. Férjemmel a mosonmagyaróvári letelepedés mellett döntöttünk, mert ebben nagyobb perspektíva volt. Majd 2006-ban összeházasodtunk.
Hogy érzed magad Mosonmagyaróváron?
Nagyon szeretek itt lakni, tetszik Ausztria közelsége, szeretem a kisvárosi, nyugodt környezetet, azt hogy minden 5 percre van, ez Pest után maga a mennyország.
Mikor döntöttél úgy, hogy saját fogászatot nyitsz?
2011-ben úgy éreztem hogy változásra van szükségem a hivatásom terén, lassítanom kell, ezért egy kis kitérő után úgy határoztam, hogy saját fogászatot hozok létre. Találtam egy számomra megfelelő, nagy, belvárosi üzlethelyiséget, amit a saját ízlésem szerint rendeztem be, a padlótól a plafonig mindent én terveztem. Két rendelővel, négy fogorvossal működünk: általános fogászat, fogszabályzás, implantológia és szájsebészet is van nálunk. Oroszlán a csillagjegyem, melynek uralkodó bolygója a Nap, így a fogászatom a Helios Dental nevet kapta. Mindig is szerettem a görög mitológiát, a Napisten pedig számomra a tökéletes analógia volt a saját fogászatom elnevezésére.
Nagyon fontos számomra, hogy személyesen is megismerjem a pácienseimet. Van egy mondás: „Minden fog végén lóg egy ember”. Kezelés előtt beszélgetéssel oldjuk a feszültséget, ezért mindenkire elegendő időt szánok. Ezt várom el a kollégáimtól is. A páciensnek éreznie kell, hogy mi nem csak egy szájat nézünk és kezelünk, hanem egy embert, akinek egy nagyobb beavatkozás során sok esetben az egész életminőségét javítjuk. Mindig meghatódom, amikor egy-egy beteg kézzel készített meglepetéssel, ajándékkal tér vissza hozzánk, ez nagyon sokszor előfordul a praxisomban.
Milyen csapatot kovácsoltál magad mellé?
Nagyon szerencsésnek érzem magam abból a szempontból, hogy mint fogorvos-tulajdonos megválogathatom mind szakmailag, mind emberileg, hogy kivel szeretnék dolgozni. Olyan csapattal dolgozom együtt (9 fő), akik mind szeretik a munkájukat, elhivatottak és nyugodtan kijelenthetem, hogy elköteleződtek a munkahelyük iránt is.
Gyerekek is járnak hozzátok a fogászatra?
Kimlén elterjedt, hogy milyen jó gyerekfogászat vagyunk, sőt megkérdezték, hogy felnőtteket is vállalunk-e? Bár nem vagyunk gyerekfogászat, az együttműködő gyerekeket természetesen tudjuk általános fogászati ellátásban részesíteni. Fogszabályozási rendelésünkön természetesen várjuk a gyerekeket is.
Véleményed szerint hogy fér meg 150-200 fogorvos a városban?
Ebben benne vannak a nagy klinikák és az egyszemélyes fogászatok – és az olyanok, mint mi, a Helios Dental, akik a kettő között vannak. Úgy gondolom, hogy nem zavarjuk egymás köreit, mindenkinek jut munka.
Mesélnél a távolabbi terveidről?
Szépészeti „varázslást” – beavatkozást tervezünk jövőre. Szike kihagyásával abszolút természetes vonalon szeretnénk segíteni a fiatalodni vágyóknak.
Hogy töltöd szabadidődet, mi számodra a feltöltődés?
Szívesen utazom, falom a könyveket, ínyenc vagyok, természetesen szeretek főzni, kedvencem a távolkeleti és az olasz konyha. Ami számomra még nagyon fontos: a barátság. Régi hosszantartó baráti kapcsolatokat ápolok, szeretem az őszinteséget és a tiszta helyzeteket. Sajnos ért már ezzel kapcsolatban csalódás, és meg is viselt egy-két baráti kapcsolatom megszakadása. Jelen pillanatban viszont kisfiam, Márk a legfontosabb az életemben, ő az, aki feltölt és elvarázsol.
Kinek és miért ajánlod a Monarchia Kávéházat?
Szeretem minőséget és tudom, hogy nem átlag dolgokat kapok. A felszolgálók kedvesek és visszaköszön az a személyesség, amit a saját praxisomban is fontosnak tartok.
Szeretek bejönni a munkatársakkal egy nehezebb nap után ellazulni, Veled beszélgetni, de feltölt a hangulatos teraszon is ücsörögni és közben elintézni a levelezésemet, vagy Márkkal játszani egy sütizés kávézás közben a gyerek sarokban. Nyáron mindenkinek csak ajánlani tudom a jeges karamellt, télen plédbe burkolózva a hősugárzó alatt meg természetesen a Dóra kedvencét!!!
Ha tetszett a poszt oszd meg Te is ! Köszönöm : K. S.
