Rendíthetetlen energiák – érzelmekbe csomagolva
Ibolyát több, mint 14 éve ismerem. 7 évig erősítette a Monarchia Kávéház csapatát, majd munkahely váltása után megmaradt közöttünk a jó kapcsolat, ami az évek során mély barátsággá fejlődött. Láttam őt nagyon egyedül, betegen, boldogan, erősen, csúcsformában, győztesen. Vele fedeztem fel Ázsiát, amikor 11 nap alatt összedobtunk egy „halál túrát” 140 km–es gyaloglással és az élmények habzsolásával, amikor tényleg lehull a lepel, megmutatod önmagadat, nincs póz és nem bújhatsz el a társad elől.
Szeretem férfias energiáit, kitartását, nyers, palástolatlan véleményét, alkalmazkodó képességét és őszintén irigylem sportos alakját! Ígérem, hogy nem egy elfogult baráti írást fogtok olvasni, mert most Ibolya sport életéről lesz szó, ahol a stopper órát, az elért eredményeket semmilyen barátság, ismeretség, uram-bátyám mutyi nem befolyásolhatja. A mini riport során megtudhatjátok, hogyan képes valaki ÖTSZÖR legyalogolni a KINIZSI 100-at!? Mi motiválja a versenyek során? Hogyan készül és mennyit ahhoz, hogy évről évre dobogós helyezést érjen el a PannonHajszán ?
Mit sportoltál gyerekkorodban? Milyen eredményeket értél el leigazolt versenyzőként?
9 évesen mindenféle szülői befolyásolás nélkül, egyedül döntöttem arról, hogy kerékpározni szeretnék. Edzőm „Szenyor” volt, aki meghatározó szerepet töltött be az életemben. Saját gyerekeként törődött velem, örökké hálával gondolok mindenre, amire tanított. Bölcsességeit nem csak a versenysportban tudtam a javamra fordítani, hanem a mindennapi életben is visszaköszönt élettapasztalata, tudása.
Időjárástól függetlenül heti 6 edzésünk volt, 1 pihenőnap, télen-nyáron. Nem is emlékszem olyanra, hogy esetleg edzés elmaradt volna. Szinte azonnal kiderült, hogy tehetségem van ehhez a sporthoz, alkatom, akaraterőm, teherbírásom, izomfelépítésem mind-mind segítette az eredményességet. Kedvező volt az is, hogy szinte gyerekként kezdtem kerékpározni, így sokáig maradtam a serdülő korcsoportban, volt időm fejlődni, majd kiteljesedni.
Két év múlva, 11 évesen lettem Magyar Bajnok – ettől fogva pedig nem volt megállás, egyenes út vezetett a sikerekhez. Legalább 50-60 kupaversenyen lettem dobogós, 6-szor nyertem meg a Szigetköz Kupát, minden évben megnyertem a Diák Olimpiát, ha indultam. Legnagyobb sikeremet 17 évesen értem el, ekkor megnyertem a Hosszú Távú Magyar Bajnokságot (80 km), ezután jó időt kellett futnom az Időfutam Bajnokságon ahhoz, hogy kvalifikáljam magam a Ljubljana-i Világ Bajnokságra.
Sajnos a felkészülésem nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük, ezért az edzőmmel úgy döntöttünk, hogy nem indulok a világbajnokságon. De nem volt okom sokat bánkódni emiatt, ugyanis egy újabb lehetőség adódott számomra!! Mivel ebben az évben, 1997-ben megnyertem az éves pontrangsort és az év versenyzője lettem az ifjúsági korcsoportban, beválogattak a Magyar Nemzeti Válogatott csapatába. A további két évem ennek keretében zajlott.
1999-ben, 20 évesen, hirtelen hoztam meg a döntést, úgy gondoltam ekkorra már mindent elértem, amit akartam (80-90 helyen dobogós helyezést, 83 érmem van itthon és egy örök kiállításon is vannak érmeim) szerettem volna a magánéletemre koncentrálni, kicsit élni… két éven belül férjhez mentem, és megszületett a fiam Gergő.
Mikor és hogyan kezdődött az ismerkedés a teljesítmény túrák világával?
Hobbynak indult 2010-ben, semmi tudatosság, versenyszellem nem motivált, egyszerűen csak a szabadban akartam lenni. Az első Gerecse túrán hallottam, a Kinizsi 100–ról.
(Táv: 100 km, Szint: 2930 m, Szintidõ: 24 óra – 1300 fő indulhat – kb. 800-an érnek célba. Útvonal: Békásmegyer – Nagy-Kevély – Kevély-nyereg – Hosszúhegy – Pilis-nyereg – Kétágúhegy – Dorog, sorompó – Nagy-Gete – Horgásztó – Hegyes-kõ – Mogyorósbánya – Öreg-kõ, pihenõ – Péliföldszentkereszt – Pusztamarót – Gerecse, egyházi üdülõ – Bányahegy – Koldusszállás – Kis-rét – Szent Péter templomrom – Baj – Tata.)
Akkor még elképzelhetetlen volt számomra, hogy ez teljesíthető lenne, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ki kellene próbálnom magamat.
2010 óta minden évben részt veszek a Gerecse 50-en, ami szinte egy felüdülés számomra. Barátokkal, gyerekekkel, a barátnőm szerint a csapat „motivátoraként” igazán jó hangulatban történik a túrázás.
2013-ban fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy meg kell csinálnom a Kinizsi 100-at! Ehhez még rengeteg elszántság, akaraterő párosult, ugyanis a 100 km-es gyalogoláshoz nagyobb szüksége van az embernek ehhez, mint különleges genetikára, vagy sok éves sportolói rutinra.
A teljesítmény túrát úgy kell elképzelni, hogy kb. reggel 7 órakor rajtolsz, 19 órakor, amikor kezd az erdőben sötétedni, még csak a felénél vagy. Már túl vagy egy-két hegyen, már másfélszer megmásztad a Kékestetőt, de még másfélszer előtted van. 50 km-t legyalogoltál, lassan előveheted a fejlámpádat, a térképedet, elmondhatatlanul fáradt, álmos vagy és nagyon nem akarsz egyedül elveszni az erdőben… és előtted van még 50 km… De a tested mindig többet bír, mint amit Te el tudsz képzelni önmagadról.
A hit a legfontosabb: egyszer együtt mentem egy éjszakai szakaszon egy készenléti rendőrrel, akinek fizikai állapota, mentális felkészültsége is kimagasló volt, de a 80 km-es ellenőrző ponton leült egy fa tövében és azt mondta, hogy nem jön tovább. Elvesztette a hitét, pedig képes lett volna megcsinálni.
Az első „Kinizsimen” az elejétől a végéig úgy éreztem, hogy képtelenség ennél gyorsabban menni és alig fértem bele a 24 órába. Ehhez képest 2017-ben az ötödik túrámon olyan időt mentem, hogy a top 10 nőbe bekerültem – ehhez viszont a 100 kilométerből 50 kilométert futottam.
Milyen a hangulat, milyen a közösség egy-egy teljesítmény túrán?
Különleges, fantasztikus!!
Én egyedül megyek, de évek óta két dorogi hegymászóval kezdem a túrát. Míg mész, újabb és újabb emberek társulnak hozzád, belemártózhatsz az életükbe, velük akkor, azon a szakaszon egy csapatot, egy egységet alkotsz, támogatjátok egymást. Valószínűleg soha az életben többet nem találkoztok, talán ezért is ilyen nyíltak, őszinték ezek a kis „epizódok”.
Egy-két sztori:
– hozzám csapódott két férfi, az egyik elmesélte, hogy hosszú időn keresztül alkohol- és drogfüggő volt, önmagának szerette volna bizonyítani, hogy képes erre 40 évesen, tisztán újrakezdeni,
– találkoztam Istvánnal, aki vak, ő minden évben kísérővel (aki karon fogva vezeti) teljesíti a túrát,
– Micsoda kilátások 🙂 !!! Hallom, hogy egy jó 60-as férfi kiabál mögöttem, célozva a sportnadrágomra, a fenekemre.
Egy darabig együtt mentünk, közölte, hogy ez élete legjobb Kinizsi túrája, egyszerűen feldobta ez a látvány, erre megkérdeztem, hogy ez hányadik túrája volt?
-A 23. – válaszolta! Egy igazi Kinizsi Legenda!!!! – nem csak neki, nekem is nagy találkozás volt.
– mentem együtt Iron Mannel, aki 8h 23 ’ alatt teljesítette azt a túrát, ahol a szintidő 24 óra!!!
Technika: Túra cipő (egy tartalék), nem eszek sokat, magnézium, energia zselé, müzli szelet, banán. 10 l vizet iszom, kb. 10.000 kalóriát égetek el. Sérülésem soha nem volt, évről-évre jobban regenerálódom a túrák után. Az izomfájdalom 1-2 napig természetes.
Milyen versenyeken indultál 2017-ben? Milyen eredményeket sikerült elérned?
Április 15. Gerecse 50 km hobbi túra
Április 22. Cross Challenge – Sosem érünk partot – találó névvel neveztünk (4-en a crossfit-es csapat). A rajt után 5 perccel a hajónk az 5 fokos Dunába borult, majd partra úsztunk, összeszedtük magunkat és folytattuk a versenyt. 7-ek lettünk.
Május 1. Dunavarsány Félmaraton – 2. hely
Május 7. Mosonmagyaróvár Félmaraton – 4. hely
Május 14. Virtuál futás Negyedmaraton – 5. hely
Május 20. Pannon Hajsza 2. hely
Május 27-28 Kinizsi 100 – 18h 57 ’ (top 10 nő)
Június 3. Bruck a. d. Leitha City Lauf 10 km – 2. hely
Június 18. Brutálfutás Nyáregyháza – 2. hely – majd döntő – 7. hely
Augusztus 5. Csíksomlyó – Székelyhajsza 1. hely
Van-e edződ, hogyan készülsz fel egy-egy versenyre?
Nincs felkészítő edzőm, de járok edzeni CAVEFIT edzőterembe crossfitre.
Mentálisan vagy fizikailag nehezebb a versenyzés?
Számomra fizikailag, mivel a munkám mellett nagyon kevés időm van edzeni, felkészülni. Néha szinte beesek egy-egy versenyre, mivel csak hobby sportoló vagyok.
Se edzéstervem, se felkészülési időm nincs a megmérettetésekre. Amikor például a Pannonhajszán célba értem, megvártam az eredménhirdetést, majd rohantam dolgozni, de volt olyan hét is, hogy hétfőn és vasárnap félmaratont futottam, közben keddtől szombatig 40 órát dolgoztam.
Mik a céljaid? Mi motivál?
Rövidtávú céljaim vannak, mindig a következő versenyre összpontosítok. Amit viszont mindenképpen meg szeretnék valósítani: ultramaratonok, (minden olyan futás, ami 42 km felett, ezen belül Korinthosz 81km-es ultramaratonja), El Camino.
Szeretem a futást, a teljesítmény túrákat, ezeket nyugdíjas korig, vagy még tovább is lehet csinálni. Mindig önnön magam legyőzése a cél.
Mi volt számodra az év meglepetése?
Ohhh több is volt!! Most először megrendezik Budapesten a Nemzeti Hajsza akadályfutó versenyt, ahová meghívtak a bajnoki futamra, itt idén először nemzeti bajnokokat fognak avatni.
Az RTL Klub-ból megkeresett a Survivor szerkesztője, hogy figyelemmel kísérték a versenyeredményeimet, fel szeretnének kérni, hogy vállaljak szereplést a következő Survivor-ben – (egy egzotikus szigeten) – ez nagyon megtisztelő volt, de nem tudtam elvállalni.
Életfilozófiád, mottód?
Sokan azt hiszik, hogy mivel egyedül (fiammal) élek, ezért magányos is vagyok. Nálam ez abszolút nem így van. Mértéktelenül hálás vagyok az életnek azért, hogy ezekkel az emberekkel, sporttársakkal találkozhatom, ezeken a versenyeket részt vehetek, eredményeket érek el. Nem mindenkinek jön össze az “idilli család képe” (papa, mama, gyerekek), nekem mást hozott az élet:
” Az igazán nagy dolgok, sohasem dobozban érkeznek – nyisd ki a szemed és lásd! Gazdag is lehetnél!
Kinek és miért ajánlanád a Monarchia kávéházat?
A Monarchia Kávéházat azoknak a vendégeknek ajánlom, akik szeretnék igényes, de mégis családias környezetben elfogyasztani a kávéjukat, italukat vagy megenni a reggelijüket…, akiknek fontos, hogy rendeléseik mellé egy mosolyt vagy egy kedves szót kapjanak. Kezd a napodat a Monarchiában és egész nap sütni fog a nap!! – ez az én mottóm!
Ha tetszett a poszt oszd meg Te is! Köszönöm: K. S.
