Nati évek óta a Monarchia Kávéház vendége és minél régebben ismerem, annál több kérdés merült fel bennem vele kapcsolatban. A gyengébbik nem képviselője, aki nem is annyira gyenge… sőt!! Inkább úgy fogalmaznék, hogy a kozmopolita nő megtestesítője, aki otthon van a világban, mert a világ az otthona, megannyi függetlenséggel, ambícióval és igényességgel.
De kezdjük az elején:
Hogy lesz valakiből egy idegen országban, nyelvtudás nélkül sikeres/befutott ingatlanos? Milyen kultúrsokkot okozunk mi magyarok, egy ukrán hölgynek? Mindezt és még sok minden mást is megtudhattok a mini riportból.
Milyen családból származol?
Ukrajnában születtem az egykori Szovjetunióban, édesanyám ukrán származású a helyi kisvárosi Gazprom üzlet vezetője volt, édesapám orosz származású és ő is vezető pozícióban dolgozott.
Családi állapotod?
Egy fiam van, 27 éves – Julig, akire nagyon büszke vagyok és egy fiú unokám született, de háromszoros nagymama vagyok! Fiam és felesége két árván maradt lánygyermeket fogadott örökbe és nevelik a sajátjaikként. Fiú unokámat Dánielnek hívják, nevét én választottam – Ukrajnában különlegesnek, egzotikusnak tűnik ez a név, mert ott nincs ukrán megfelelője.
Mit tanultál? Mi az eredeti foglalkozásod?
Szociológiát és vallástörténelmet tanultam a Donyecki egyetemen, majd speciális okmányirodai tisztviselői munkakörben helyezkedtem el az egyetem elvégzése után. Pár év múlva viszont egy hosszantartó betegséget követően (pajzsmirigy daganatom volt) kénytelen voltam szakmát/munkahelyet váltani, ugyanis a műtét során sérültek a hangszálaim és 1 évig nem tudtam beszélni. Olyan szakmában gondolkodtam, ami közel áll hozzám és “kétkezi munkával’ is elvégezhető. Így 2003-ban kitanultam a fodrász szakmát, de nem a hagyományosat, hanem specializálódva az alkalmi frizurákra, egy teljesen új technológiát használva.
Hogy jött az újrakezdés ötlete?
Ukrajnában 1990 óta nagyon sokat romlott az életszínvonal, sem a közbiztonság, sem a gazdasági élet, sem a mindennapok nem kecsegtettek semmi jóval. A 2000-es évek elején egy ukrán barátnőm Magyarországra ment férjhez Székesfehérvárra. Ő hívott fel, majd meg magához. Náluk laktam 1,5 évig majd a munkavállalási engedély megszerzése után fodrászként helyezkedtem el. A fizetésemből nem csak megélni voltam képes, hanem még az Ukrajnában tanuló fiamat is támogatni tudtam.
Magyarországon csodálatos impulzusok értek: biztonság, barátságos emberek és a bűnözésnek csak halvány nyomai vannak. Ukrajnában sokszor előfordult, hogy nem adtak fizetést a hónap végén, hitegettek, talán valamennyit később fizettek, de az is bevett szokás volt, hogy nem pénzben, hanem áruban adták oda a fizetést, ami vagy értéktelen, vagy “cserekereskedelem” által lehetett így-úgy élelmiszerre vagy egyéb termékekre szert tenni.
Ukrajnában az utcai lopás, rablás, verekedés, garázdaság mindennapos – ezért nagyon fellélegeztem, amikor azzal szembesültem, hogy Magyarországon nem kell ezekkel a negatív történésekkel együtt élni a mindennapok szintjén.
Mióta laksz Magyarországon? Mennyi idő alatt tanultad meg a nyelvet?
2007 óta. Amikor Magyarországra költöztem egy szót sem beszéltem magyarul, sokszor annyira nehéznek bizonyult a nyelv elsajátítása, hogy sírva fakadtam. Az egész „ufó nyelvnek” tűnt a szláv nyelvek logikája után, ha nagy nehezen sikerült valamit megtanulnom, utána rögtön jött egy kivétel, ami felborította a szabályt.
Viszont az emberek nagyon barátságosak voltak, amint meghallották, hogy akcentusom van, rögtön segítettek. A hivatalos ügyintézéseim során (bevándorlási hivatal, polgármesteri hivatal, egészségügy..) abszolut pozitív tapasztalatokat szereztem.
Milyen kulturális és egyéb különbségeket mutatnál be nekünk? Milyen az ukrán kávé kultúra?
A magyarok igazi szív-lélek emberek, féktelenül tudnak bulizni, nevetni, nem csak a ráció fontos számukra, hanem az is hogy mit diktálnak az érzelmeik. Az emberek lazák, nem rohannak, csodálkozva tekintettem arra is, hogy az ismerősök kedvesen üdvözlik egymást, akár naponta többször is, ha találkoznak. Az érzelmi melegséget hangsúlyozza az is, hogy az emberek kézfogással, puszival is üdvözlik egymást – ez is nagyon szimpatikus volt.
Ha várakozásra kerül sor a magyarok türelmesek, nem nézik folyton az órájukat, beszélgetnek egymással, nem elégedetlenkednek. Nálunk ilyenkor forr a levegő, történelmünkből adódóan a férfiak állandóan harcra készek, és nem tétováznak, könnyen lehet, hogy nézeteltérésüket erőszakkal rendezik.
Túlnyomórészt az ortodox vallás van jelen, így nálunk nincs karácsony. Gyermekkoromban a kommunizmus miatt a vallás gyakorlás is tiltólistán volt, előfordult, hogy a rendőrök körbeállták a templomot és senki nem mehetett be. Szilveszterkor van az ajándékozás, majd január 6-7-én karácsony, ahol az esti vacsora 12 féle fogásból áll és összegyűlik az egész család. A kisgyerekek házról-házra járnak karácsonyi dalokat énekelnek, cserébe apró ajándékokat kapnak.
Sajnos a kávékultúra nem nagyon tudott kialakulni nálunk. Ukrajna régen állandóan kávéhiánnyal küzdött, gyerekkoromból nem is emlékszem minőségi Brazil kávéra. A gazdagok, a prominensek kiváltsága, úri passziója volt, a “nép” a mindennapok szintjén fekete teát, vagy mézes gyógyteát fogyasztott.
Több nagyon pozitív impulzus is ért Magyarországon: betegségem után állandó orvosi kontrollra volt szükségem, a kórházakban annak ellenére, hogy külföldi, idegen vagyok mindig nagyon emberségesen kezeltek, paraszolvenciát soha nem fogadtak el. Ez teljességgel elképzelhetetlen hazámban, Ukrajnában soha nem lett volna hasonló bánásmódban részem.
A beilleszkedés során mi volt a legnehezebb?
Egyértelműen a nyelv. Ingatlanosként bár jópár külföldi vevőm is van, a telefonon történő ügyintézés még a mai napig is néha próbára tesz.
Mi az, ami miatt Mosonmagyaróvár mellett döntöttél?
Mosonmagyaróvár ideális hely a munkához, Pozsony, Bécs – a közelben – Hévíz Balaton, Budapest sincs messze, ezért nemcsak a számomra, de az ide, vagy a közelbe költöző külföldiek számára is tökéletes. Szeretem Mosonmagyaróvár nyugodt, de állandóan fejlődő lüktetését, 10 perc alatt bárhova elérhetünk autóval – és földrajzi elhelyezkedése is számtalan előnnyel jár.
Mi a véleményed az ingatlanpiacról?
Van önerő, jobb a mozgás, mint 3 évvel ezelőtt. Az árak nem változtak sokat, a külföldieknek, illetve az ország másik részén élő embereknek szerencsére van kedvük ideköltözni. A magyaroknak is van bizalmuk hozzám, a külföldiek jellemzően befektetési szándékkal vásárolnak ingatlant.
Kik azok, akik ide költöznek Ukrajnából és miért? Kik a vevőid? Legkülönösebb vevő?
Az ukránok/oroszok úgy gondolják, hogy itt van jövő, biztonságos élet, tetszik a többnyelvűség. Az, hogy a nyelvet rögtön a közelben (Ausztria) lehet használni, gyakorolni. Több szlovák vevőm volt, akik viszont nem tudtak integrálódni, nem tudták megtanulni a nyelvet, így visszaköltöztek hazájukba.
Legkülönösebb vevőm egy kimondottan átlagos kinézetű külföldi úr volt. Se gesztus, se sugallat nem utalt arra, hogy komoly vevő lenne, 2 napig amennyi belefért, annyi házat mutattam meg neki, majd a 3. napon egy nagyon rövid tárgyalás után megvásárolt egy nagy értékű ingatlant.
A különbség az a magyarok és az oroszok ingatlanvásárlásánál, hogy az oroszok szinte az egész életre vásárolnak házat, gyakran “erőn felül” kastélyt, vagy kúriát, legyen a stílus minél pazarabb, minél hivalkodóbb, szeretik a figyelemfelkeltést. A magyarok ezzel szemben rugalmasabbak, többször költöznek, racionálisabban vásárolnak (személyre, családra szabottan) szeretik az egyszerűséget a kiegyensúlyozottságot.
További terveid?
Kissé babonás vagyok, ezért sokat nem szeretnék elárulni, de mindig van ambícióm – továbbra is szeretnék ingatlanokkal foglalkozni, ebben az üzletágban tovább képezni magam. Hatalmas szerencsének élem meg, hogy jelenlegi munkahelyemen az Openhouse-ban ennyire családias és korrekt csapatra leltem. Mind emberileg, mind üzletileg megtaláltam a számításomat náluk.
Mivel töltődsz fel a szabadidődben? Mi az ami kikapcsol?
Gyermekkoromban is táncoltam, majd később elkezdett érdekelni a keleti kultúra és filozófia. Később elkezdtem keleti zenét hallgatni, majd összekapcsoltam a tánccal. 6 éve kezdtem el táncolni a mosonmagyaróvári Holdkeleti női táncklub-ban, ahová heti rendszerességgel járok. Nagyszerű oktatóval és remek társakkal élvezzük a táncórákat és a fellépéseket.
Kinek és miért ajánlod a Monarchia kávéházat?
Természetesen mindenkinek. Sajnos nekem nincs itt a családom, ezért nagyon meghatározó számomra, hogy amikor belépek a kávéházba családias vidám hangulat fogad. A felszolgálók kedvesek, közvetlenek. Mivel elfoglalt vagyok, hangsúlyos számomra, hogy gyorsan fogyasszak egy könnyű reggelit, vagy ebédre egy snack-et. Itt a Monarchia kávéházban van vega választék is, illetve bármit elkészítenek úgy, ahogy szeretném. Rajongok a lelkiismeret furdalás mentes édességeket, a paleo süteményekért, amiből itt van a legszélesebb és legigényesebb választék a városban. Ügyfeleimet is szívesen hozom egy szusszanásnyi feltöltődésre a kávéházba, hogy kizökkenjünk a tárgyalás fáradalmaiból egy finom kávé és sütemény kíséretében.
K.S.
