Mindig tiszteltem és becsültem azokat az embereket, akik a nonprofit szférában dolgoznak, képesek felvállalni mások terheit, tevékenységüknek nincs „kézzelfogható” eredménye. Lassú, de kitartó léptekkel haladnak a problémák megoldása felé, hivatástudatuk majdnem sebezhetetlenné teszi őket. Dacolnak a kiégéssel és képesek alámerülni a legmélyebb szegénységbe, nehézségekbe, problémákba. A szociális érzékenységem nekem is megvan, de én nem tudnám mások terheit magamra venni, cipelni, majd megoldani, ezért bemutatok nektek egy olyan személyt, aki 19 éve a Monarchia Kávéház vendége, a Család- és Gyermekjóléti Központ munkatársa, esetmenedzsere – Unger Edit.
Hogyan kerültél ebbe a szakmába? Milyen végzettség kellett hozzá?
Alapvégzettségemet tekintve élelmiszeripari szakmám van, melyben el sem helyezkedtem. A fiam születéséig 2002-ig, vendéglátásban dolgoztam. A GYES alatt éreztem, hogy váltanom kell, mert nem tudtam volna összeegyeztetni a munkaidő beosztást, a családi élettel. Mialatt otthon voltam a gyermekemmel, főiskolára jelentkeztem (akkori SZIF) szociális munkás szakra. Gyakorlatra a Gyermekjóléti Szolgálathoz kerültem, majd 2006. március 1-től főállásban is itt helyezkedtem el családgondozóként.
Konkrétan mik a feladataid, hogyan telik egy napod?
2016-tól új gyermekvédelmi rendszer van, előtte máshogy tagozódott a szervezet. Gyermek védelmisek foglalkoztak a 0-18 éves korúakkal (kiskorúak), a családsegítősök pedig a nagykorúakkal. 2016-tól létrejött egy új hatósági munkacsoport, ahol én is dolgozom esetmenedzserként. A családsegítés mellett a feladatunk az ellenőrzés és a szervezés. Olyan családokkal foglalkozunk, ahol valamiféle hatósági intézkedés van, védelembe vétel, nevelésbe vétel (gyermek kiemelése a családból). Ezekkel a családokkal később is tartjuk a kapcsolatot, utógondozói munka is folyik. Törvény adta lehetőség a családba fogadás, ami azt jelenti, hogy a rokon, vagy közeli hozzátartozó gondozza tovább a gyermeket. Általában olyan esetekben fordul elő, ahol esetleg fogyatékos a szülőpár és nem képes nevelni a gyermekét, de a családban van olyan hozzátartozó, aki viszont alkalmas rá, akkor nincs szükség nevelésbe vételre. Mindig ez a cél, hogy a gyermek a családban, vagy rokonnál maradhasson. Nálunk úgy épül fel a napi munka, hogy a délelőtt kötött, a délután kötetlen, természetesen nekünk is 40 órás munkahetünk van. Délelőtt intézzük az adminisztratív munkákat, gyámhivatalba járunk, tárgyalásokra, bíróságra, délután pedig vagy bent vagyunk a Központban, vagy valamelyik településre járunk ki. Lébény, Ásványráró, Mecsér, Kimle, Károlyháza, Levél, Hegyeshalom, Óvár tartozik a körzetembe. Rengeteg az adminisztrációs munka, ami nagyon megnehezíti a gördülékeny ügyintézést. A családsegítőkkel, gyámhatósággal, folyamatosan konzultálunk, nagy hangsúly fektetünk a közös munkára.
Változtak-e a problémák az évek/évtizedek során?
Azt gondolom, hogy igen. Nagyon sok probléma kiinduló pontja a drog, ami pár évtizede még nem volt jellemző. 12-13 éves gyerekeknél is előfordul a designer drogok használata. Már a gyermekvállaló huszonéves korosztálynál is adódott droghasználatból eredő probléma, ilyenkor sajnos a gyermeknek át kell élnie a használat során keletkező problémákat, az elhanyagolást, a hangulatváltásokat, a veszekedéseket, kiabálásokat. A családi kötelékek érezhetően fellazultak, régen jellemző volt a több generációs család, lehetett számítani a nagyszülőkre, azok segítségére. A nagy családokkal a gyereknevelés sokkal egyszerűbb volt. Sok családban még a gyermekfelügyeletet sem megoldott. A gyermekvédelmi törvény szigorítása miatt lett sokkal több ügy, folyamatos jelzőrendszerrel dolgozunk (óvoda, iskola, kórház) ez nagyon jól működik, így sok minden kiderül. 16 éven aluli gyermeknél 50 óra hiányzásnál megvonják a családi pótlékot és mérlegelés nélkül elindul a védelembe vétel. Ennek nagy visszatartó ereje van.
Jellemző-e egy rétegre a “baj, a probléma” vagy bárkit utolérhet?
Nem válogat, de a legtöbb kliensünk rossz anyagi körülmények között él, inkább a leszakadó rétegeknél fordul elő. Sajnos az elszegényedés gyorsan létrejöhet: elég a munkahely elvesztése, az egzisztencia megbillenése, ami nyomban hatással van a család életére. Nagyon fontos a mintakövetés, sokkal egyszerűbb, ha normális életed volt, láttál más mintát is, de vannak olyan gyermekek, akik már így szocializálódtak és soha nem tapasztalták meg az óvó, szerető, felelős családi közeget. Egy rendőrségi intézkedés során ahol a kiskorú érintett, akár szemtanúként, vagy bántalmazottként, hivatalból elindul a védelembe vételei eljárás. Lássuk be, hogy a szülők többsége nem 8 órát dolgozik, sokszor 10-12 órát távol vannak, a gyerekek pedig egyedül töltik a szabadidejüket. Műszakozás nélkül is összejön 10-12 óra (elég egy győri vagy egy ausztriai munkahely), ekkor a gyermek akár 3 órát is egyedül tölthet az iskola után. Ha az aktív nagyszülők messze laknak, vagy egyszülős a család, akkor a legnagyobb igyekezet ellenére sem biztos, hogy hatékonyan oda tudnak figyelni a gyermekekre.
Mi lenne a megelőzés titka, hogy lehet tudatosan gondolkodni a megelőzésről?
A problémák annyira összetettek, hogy nagyon nehéz konkrétan megmondani. Igazából az lenne a fő szempont, hogy a fiataloknak olyan alternatív szabadidős tevékenységet kellene nyújtani, ami érdekli is őket, ami megakadályozza, hogy elkallódjanak. Külföldön létezik egy komoly program, ami prevenciós célzattal szól a fiataloknak, utcai szociális munkások kerületekre beosztva segítik az utcán csellengő fiatalokat – közösségi teret hoznak létre, ahol játszhatnak, értelmes szabadidős tevékenységeket biztosítanak, sportolhatnak, pszichológiai segítséget kapnak. Az ország több térségében működik a Tanoda program, ami gyakorlatilag hasonló célzattal jött létre.
Munkahelyen lehet-e hagyni a problémákat vagy hazaviszi az ember?
Mindig azzal bíztatjuk magunkat, hogy otthagyjuk. De ki kell mondanom, hogy „NEM”… az évek alatt részben az ember megtanulja ezt kezelni, de teljesen nem működik. Ugyanúgy, mint más munkahelyen is az ember hazaviszi/viheti a munkahelyi problémáját, természetesen ez nálunk is előfordul. Egy nehezebb eset ránk is hatással van. A személyes terünket mindenképpen meg kell őrizni.
Önszorgalomból szerveztünk Mikulás estet, mikulás csomag osztást – ha nagyon szigorúan vesszük, ez nem volt szoros munkahelyi „kötelesség”, vagy elvárás.
Mi az, ami örömmel tölt el?
Annak mindig nagyon tudok örülni (12 éve csinálom), hogy voltak olyan gyermekek, akiket kamaszkorukban ismertem meg, most azt látom, hogy az életük rendben van, „boldog ember” lett belőlük, sikeresen elvégezték az iskolát, szakmájuk van, kiegyensúlyozott életet élnek.
Nyomon követed- e a sorsokat?
Nagy esetszámmal dolgozunk, nyilván van, akiről tudok, de a legtöbb emberről nem. Talán az a jó, ha nem tudok róla, mert akkor nincs baj. A szociális munka úgy végződik, hogy lezárjuk az ügyet, nincs vele több tennivaló (munka).
Elég szakember van ebben a szektorban vagy itt is munkaerőhiánnyal küzdenek?
Mint minden más szakmában, itt is érezhető, hogy Ausztria nagy munkaerő elszívó. Kezelhető még a munkaerőhiány, de érezhető.
Mi az, ami segít elkerülni a kiégést?
A kollégák! Nagyon jó, több, mint 40 fős csapatunk van! Abszolút gyermekbarát munkahely, nagyon jó a szakmai vezetőnk, ez rengeteget segít. Mindent meg tudunk beszélni, bármiféle problémám volt, mindig ott álltak a kollégáim mellettem. Van szupervízió, ami szintén segítséget ad a kiégés ellen.
Kinek és miért ajánlanád a Monarchia Kávéházat?
A nyitás óta, azaz 19 éve törzsvendége vagyok a Monarchia Kávéháznak. Megfogott az isteni finom kávéjával, igényességével, kényelmességével, barátságos hangulatával.
