A mai világban mindenki csak rohan, de ha jól körülnézünk – bár amerikai filmeket idéző közhely – mely szerint szeretet vesz körül minket– mégis erre láthattunk példát minap a Monarchia teraszán.
Adni, kapni, elfogadni – az élet ilyen egyszerű, persze csak ha egyensúlyban tudjuk tartani ezt a kis triót. Tegnap két vendég ült az említett helyszínen, tisztes távolságban, de jó rálátással. Egy erős férfi és egy kis vékonyka hölgy. Mind a ketten szendvicset rendeltek a férfi egy “épp elég lesz” toast-ot a hölgy pedig egy emberes bagett-et- és pont egy időben lettek kiszolgálva. Amikor a hölgy megkapta a 30 cm -es bagettjét, elmosolyodott és nemes egyszerűséggel átszólt a másik asztalhoz:
– Kéred a felét??? Nekem ez túl sok nem bírom megenni…
Az “alkalmi haver” csodálkozott, mi nevettünk annyira őszinte és kedves volt egy vadidegentől . Végül elfogadta a váratlan finomságot 🙂
Ha csak egy percre is, de mindenki boldog volt, aki adott, aki kapott és mi is hogy ezt hallottuk, láttuk, és persze az üres tányér jól jelezte hogy mindenki jóllakott..
Tanulságos, egyszerű, mégis nagyszerű történet két szendvicsről és két idegenről… Kéred a felét? 🙂
