Nagyszerű dolog valakivel úgy beszélgetni, hogy árad belőle az elégedettség és a harmónia. Nagyon örültem a Vikivel való találkozásnak, mert egy olyan embert ismerhettem meg, akinek a munkája a hobbija, szenvedélye a sport, szereti a városunkat és életében egy olyan szakasz köszöntött be, amikor már nem csak a versenysportra, hanem önmagára is koncentrálhat. Engedjétek meg hogy bemutassam Kokas Viktóriát a Mosonmagyaróvári Kézilabda csapat technikai vezetőjét – akitől megtudhatjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki első osztályú kézilabdás legyen, milyen együtt edzeni Görbicz Anitával és valójában mi a munkája a sportéletben egy technikai vezetőnek.
Milyen családból származol?
Polgári családból származom, a sport nem volt elvárt, de természetes közeg volt az otthonomban. Testvéreim is versenyszerűen sportoltak, fociztak. Hétvégi programjaink között mindig szerepelt egy-egy foci vagy kézilabda meccs.
Hogy ismerkedtél meg a kézilabdázással? Hogyan alakult a sportkarriered?
Apukám vitt el az első edzésre, általános iskola 5. osztályában, akkor még a Radnóti Általános iskolába jártam, de hamar kiderült a labdaérzékenységem, a balkezességem pedig plusz előnyt jelentett, (csak a kézilabdában vagyok balkezes, amúgy jobb kezes vagyok a meccsek során erre nem igazán lehet felkészülni, én pedig nagyszerűen ki tudom használni) egyértelművé vált, hogy az edzések miatt iskola váltásra lesz szükség, ekkor a Gárdonyi Géza általános iskolában folytattam a tanulmányaimat. 2004-től az ETO utánpótlás játékosa lettem. 2004-2009-ig minden évben megnyertük a bajnokságot az ETO ifi csapatával.
Ifi és serdülő válogatottságot értem el, de az érettségi után az ETO Felnőtt csapatába nem kerültem be, ekkor az edzőm a Kiskunhalasi Kézilabda Csapatot ajánlotta, ott ugyanis az én posztom (jobb szélső) nem volt betöltve.
Nagyon könnyen beilleszkedtem, nagyszerű lakótársra találtam, igazán jól éreztem magam. Az első év személy szerint nekem kiemelkedően sikeres volt, a góllövések száma kimagasló volt, így én lettem a „gólkirálynő”, bár a csapatnak már nem volt annyira felhőtlen ez az év, sajnos a gyenge játékoskeret nem ütötte meg az első osztályú szintet. Kieső helyre kerültünk, így a következő évben nem vállaltuk be az első osztályt, nem láttuk értelmét ennek az útnak. Másodosztályban folytattuk, döntésünket igazolta, hogy a következő évben veretlenül kerültünk vissza az első osztályba. 2012. januárjában felhívott az ETO nevelő edzője (Róth Kálmán), hogy visszajöhetnék az ETO második csapatába. Az NB1B-s csapatban az volt a cél, hogy megnyerjük a bajnokságot, majd felkerüljünk az első osztályba, ami sikerült is. 2012 szeptemberében csak egy ETO utánpótlás csapat szerepelhetett az NB1-ben (nem engedték meg, hogy két első osztályú csapat legyen Győrben), ezért mi egy másik város NB1-es nevén és jogán indultunk az első osztályban: ez volt a Veszprém Barabás KC . Hazai pályánk nem volt, így a meccseket Veszprémben játszottuk. Rendkívül jó társaság volt, pályán kívül is nagy volt az összetartás, összetartozás, ebben a csapatban én voltam a legidősebb a 22 évemmel.
2012-13-as szezonban a Magyar Kupa mérkőzésen a bronz érmesek lettünk, ez hatalmas bravúr volt, amit egy fantasztikus ünneplés és buli követett.
Meghatározó szereped van egy-egy mérkőzésen?
Igen a másodosztályban elég nagy szerepem van, hogy hogyan alakul a meccs vége. Büntetőket szeretem, jól bírom. Játékosként a támadást, a cselezést és természetesen a góllövést szeretem a legjobban.
Elmesélnéd, hogy milyen felkészülést, időbeosztást igényel az, hogy valaki első osztályú játékos legyen?
A tinédzser korom azt hiszem nem volt szokványos, ugyanis minden nap volt edzésünk, melyben szerepelt konditerem, zsámolyozás, medicin labdázás, egyéb erőnléti edzések. A nyári alapozás rendkívül embert próbáló volt. Hétfőn, kedden erőnlét fejlesztése volt, a meccsek előtt szerdán, csütörtökön és pénteken szóltak a kézilabdáról. A mérkőzés előtt két nappal az ellenfél videó elemzésére került sor, illetve a technikai, taktikai megbeszélésre. Ebben az időszakban két bajnokságban is szerepeltünk így szombaton vasárnap is mérkőzéseink voltak.
Ellenség, vagy ellenfél a szemben álló csapat?
Kizárólag ellenfél – bár a kézilabda nem csillámpóni lelkű lányoknak való – a mérkőzést sokszor végig kíséri a csipkelődés, a beszólogatás, esetleg testi túlkapás, de a meccs végére mindenki kiereszti a gőzt, lemegy a feszültség és természetesen sportbaráti öleléssel válunk el egymástól.
Volt-e példaképed, akire a pályafutásod során felnéztél?
Természetesen: Luc Abalo – azonos poszton játszott, mint én amihez nagyon látványos játék párosult. Sajnos még csak tévé közvetítésen keresztül láttam, de remélem egyszer élőben is megtekinthetem.
Milyen poszton játszottál, illetve játszol? Bemutatnád, hogy mi is a feladata egy technikai vezetőnek?
Posztom: jobb szélső (18 évesen játszottam az első osztály mérkőzésemet), felnőtt mérkőzés 2014 nyarán hagytam abba, mivel megkaptam a jelenlegi munkámat Mosonmagyaróváron. A technikai vezetőnek igazán két felettese van a Klub igazgatója Németh Attila, illetve a Klub elnöke Dr. Tenk Gábor. Az edző feladata természetesen levezényelni az edzéseket, csapatmérkőzéseket, de már közösen rakunk össze egy programot (hány óra edzés legyen), a mérkőzésekkel kapcsolatos összes egyéb feladat, pedig rám hárul. Pl. Mérkőzésre indulás megszervezése, edzőtábor helyszínének kiválasztása, megszervezése, távoli meccs esetében (pl. Békéscsaba) az odajutás, a meccs előtti nap leszervezése, étkezésről illetve az ellátásról is én gondoskodom. Hétfőtől péntekig az edzések 80%-án jelen vagyok, a gyerekek is hozzám tartoznak. Jórészt az ifi és serdülőcsapat meccsein is jelen vagyok, kisebb csapatoknál az edzőkkel egyeztetek.
Hogyan válhat valaki jó játékossá?
Alázattal, rengeteg munkával, szorgalommal. Hiába csapatsport, ne mással foglalkozzon, hogy más hogyan dolgozik, tartsa szem előtt a saját fejlődését. Aki kézilabdázni szeretne, ne adja fel az álmait!
A sportban szövődnek-e életre szóló barátságok?
Igen, az együtt lakás során nagyon elmélyülhet egy-egy baráti kapcsolat, mint ahogy az nálam is megtörtént, egy dunaújvárosi barátnőmmel, aki azóta is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. Megosztanék veletek egy kedves emléket: egy kis éjszakai meglepetés kedvenc masszőrünknek, aki csak reggel munkába indulás előtt vette észre szeretetünk megnyilvánulását.
Szabadidőd mennyire van, hogy töltöd el, illetve ki tudsz –e szakadni a kézilabda bűvköréből?
Jelenlegi párom gondoskodik a szabad idő eltöltéséről, utazunk kikapcsolódunk, természetesen meccsekre is járunk. Szinte az egész baráti köröm a kézilabdához kapcsolódik, így a szabadidőmben is jelen van a kézilabda.
Milyen volt együtt edzeni Görbicz Anitával?
Profi, rendkívül segítőkész játékos, egy igazi kézilabda IKON, akitől rengeteget lehet tanulni.
Milyen az élet számodra Mosonmagyaróváron?
Nagy elégedettséggel tölt el, hogy itt lakhatok, imádom a kisvárosi létet, nagyon élhető a város, az emberek kedvesek, szeretnék Óváron maradni. Kialakult egy szurkolói mag, (Szurkolói egyesület – aminek az elnöke Vitéz Péter) akikkel kéthetente összejövünk, ekkor bárkinek bármilyen kérdése van, megbeszéljük. A szurkolók nem csak a mosonmagyaróvári meccseken vannak jelen (ahol teltház előtt játszunk, sőt már szerdán el szokott fogyni a jegy), busszal követik a csapatot olyan távoli helyekre is, mint pl. Békéscsaba.
Kinek és miért ajánlanád a Monarchia Kávéházat?
Minden igényes embernek, aki szereti a szép környezetet, az ínyenc ételeket, édességeket. Nekem személy szerint nem egy fagylalt kehely kedvencem van, hanem az egész FAGYILAPOT imádom, mert rendkívül édesszájú vagyok.
Ha tetszett a poszt oszd meg Te is! Köszönöm K.S.
