Megismertem egy cuki német tanárt!!! Ja nem !!
Egy klassz salsa oktatót! De nem…
Egy kutyakiképzőt! Ja, már nem…
Vagyis mindet egy személyben – Henit !
Van, akinek egy szakma is elég egész életére, de van, akinek tudásból, tanulásból semmi nem elég… Amikor Henit megismertem, latin táncot oktatott, később elkerültünk egymás mellől, s amikor ismét találkoztunk, megkérdeztem mivel foglalkozik mostanság. Mosolyogva válaszolt, hogy most már nem a salsa tölti ki a szabadidejét, hanem egy vakvezető kutyát képez ki. Akkor még német tanárként és szlovák fordítóként dolgozott főállásban. 2 percre szükségem volt, hogy kövessem az izgalmas fordulatokat, majd arra gondoltam, mennyire érdekes, sokoldalú személyiség is Heni!
Természetesen a következő beszélgetéskor ismét szakmát váltott, és egy szépészeti klinikán dolgozott már … Ekkor már csak egy dologra gondoltam, hogy megtudjuk:
Ki ez a klassz kis hölgy? Ki ő, aki képes észrevenni a lehetőséget, képes tanulni, megújulni, adni, mindig mosolyogva, könnyedén, energiát közvetítve a környezetének – mindezt „idegenben” egyedül, a világ legtermészetesebb módján, önerőből, különösebb támogatás, segítség nélkül.
Fogadjátok szeretettel Heni történetét, akinek őszintesége nagyon megérintett, akitől példát vehetünk kitartásból, céltudatosságból és életigenlésből.
Milyen családból származol?
Szlovákiai magyar családban születtem Zsélyen (Balassagyarmattól 6 km-re), anyanyelvem a magyar, természetesen mindenki magyarul beszélt a családban. Igazi falusi gyerekkorom volt, a nyugalom, a biztonság és a természet vett körül – élveztem a szüleim bizalmát, a szabadságot, amiben gyermekként falun élhettem.
Mi történt veled az érettségi után?
A középiskola elvégzése után nem volt még kedvem továbbtanulni. Megismerni, látni, megtapasztalni szerettem volna a világot, kilépni a biztonságot adó otthoni környezetből. Egyből érettségi után felkínálkozott a lehetőség, hogy egy öko-biofarmra költözzek és kipróbáljam az önálló, önfenntartó életet. Itt visszatértünk a régi típusú életmódhoz, növényeket termesztettünk, állatokat tartottunk, fazekaskodtunk és gyógynövényeket szedtünk. Azt ettük, amit megtermeltünk. Nem hiányzott a kényelem, a fogyasztás, a komfort (természetesen tv sem volt, sőt!!! online sem voltunk 🙂 !
Mi alapozta meg a nyelvtudásodat?
Amikor eljött az idő, hogy tovább lépjek, úgy gondoltam, hogy tekintsünk ki a határon túlra. Nyelvtanulás és idegen kultúra megismerésének céljából Németországba mentem bébiszitternek. Ez az időszak másfél évig tartott , két családnál voltam, mindkettővel szeretetteljes kapcsolatot sikerült kialakítanom és nagyszerűen haladtam a német nyelv tanulásával. Sokat szívtam magamba a német kultúrából. Ismét találkoztam a Greenpeace-el, nagyon tetszett, hogy fontos számukra a környezet, a környezet tudatosság, a bio- öko termékek használata, fogyasztása.
Hogy közelebb kerüljek az otthonomhoz, a következő megálló Bécs lett, ott lettem bébiszitter. Ekkor már ismertem a leendő férjemet, aki falumbeli volt.
Mikor helyezkedtél el nyelvtanárként?
2002-ben mentem férjhez majd 2003-ban megszületett fiam – Ármin.
Zsélyen és környékén nagy volt a munkanélküliség, így 1,5 év elteltével helyezkedtem el Ausztriában idős ápolóként. Bár a helyzet nagyon nehéz volt: fiatal voltam, a családomtól távol kerültem, akkor a család anyagi biztonságának helyrebillentése volt a cél.
Attól függetlenül, hogy mindig jó helyre, jó családokhoz kerültem, természetesen sokat gondolkodtam rajta, hogy mit tudnék csinálni, hogy tudnék továbblépni. Mivel már anyanyelvi szinten beszéltem németül, eldöntöttem, hogy német tanár leszek.
26 évesen elkezdtem a pozsonyi egyetemet, párhuzamosan pedig Zsélyen lettem német tanár a helyi iskolában. Rengeteg impulzus ért, az elméletet és a gyakorlatot együtt tanultam. 5 év múlva lediplomáztam. Bár sikeres tanár voltam, az oktatás közel áll hozzám, de a fegyelmezés annál távolabb – ezért a későbbiek során szerettem volna a felnőttoktatásban elhelyezkedni.
Hogy kerültél Mosonmagyaróvárra?
Válásom után új párkapcsolatom pozsonyi volt, ő mutatta meg Mosonmagyaróvárt. Természetesen fiam magyar iskolába járt Balassagyarmaton, ezért nem okozott gondot az ország és iskola váltás. Sajnos Szlovákiában nem támogatják a magyar nyelv és kultúra oktatását, de én semmiképpen sem szerettem volna, hogy ne ápoljuk a magyarságunkat.
Hamar találtam munkát egy nyelviskolában, mellette elkezdtem latin táncot oktatni – minden nagyon gyorsan történt, új barátokra, otthonra leltem, beilleszkedtem.
Hogy cseppentél bele Iron – egy csodálatos labrador nevelésébe?
A kutyákkal már így is szoros kapcsolatban voltam, akkor éppen két kutyánk volt – és rám talált a lehetőség, hogy a vakok egyesületének részére egy kutyát befogadjak, neveljek. Így került hozzám Iron a labrador. Én az előképzést biztosítottam, egyszerűen csak az etikettre okítottam. Mivel otthonról dolgoztam, ezért egész nap vele lehettem. Havi szinten találkoztunk a többi befogadóval, majd a nevelés végén kutyacsere is történt. Iron ugyan olyan stréber volt, mint én 100%-osan teljesített.
Mi a mottód?
Nekem azt kell tudnom, hogy mit szeretnék, a hogyan az univerzum dolga.
Az egész életemben megtaláltak a lehetőségek a továbblépés, csak tudni kellett, hogy mit szeretnék, mi a motivációm …. 2017-ben azon gondolkodtam, hogy egysíkúvá vált a tanítás, nem használom ki igazán a tehetségemet és a lehetőségeimet, tulajdonképpen van még egy csomó tudásom, ami „parlagon hever”.
Soha nem töltöm az időm álláshirdetés böngészésével, de most megakadt a szemem valamin. Egy szépségápolással foglalkozó klinika keresett munkatársat. Beküldtem az önéletrajzomat és pár héten belül már munkába is álltam. Nagyszerű választás volt, nagyobb kihívásoknak vagyok kitéve, használhatom mindkét nyelvtudásomat, és nagyon fontos számomra, hogy nem kell Ausztriába ingázni, hanem a városban találtam meg azt a munkahelyet, ahol nem csak jól érezhetem magam, hanem anyagi biztonságot és megbecsülést is biztosít számomra.
Mivel foglalkozol szabadidődben?
Tollasozom, salsázom, érdekel a pszichológia – járok egy pszichodráma csoportba és természetesen nagyon szívesen kávézom és sütizem a barátnőimmel.
Kinek és miért ajánlod a Monarchia Kávéházat?
Természetesen mindenkinek! Mi nagyon szeretjük a Monarchia Kávéházat. Szeretem a nyugodt atmoszférát, a dáridó hangulatból már kinőttem , nyugalomra és feltöltődésre van szükségem. Mindig találunk egy kuckós sarkot, ahol jó hosszan elbeszélgethetünk. Közben pedig finom és egészséges ételeket eszünk, megkóstoljuk a legújabb süteményeket – Trisztán pedig kever nekünk egy izgalmas koktélt. Fontos, hogy kiszakadjunk a mindennapokból és egyszerűen csak élvezzük a csajos estét.
Ha tetszett a poszt oszd meg Te is! Köszönöm: K.S.
