Kedves Vendégeink, Barátaink!
Már többen kértétek, írtátok, hogy jó lenne olvasni egy kicsit bővebben a Monarchia Kávéházról, az elmúlt évekről, vagy arról, hogy éppen mi inspirál engem… ezért úgy gondoltam erre talán a legjobb alkalom az, hogy idén 2017-ben 19 éves lett a kávéház. A vendégek kérdéseiből összeállítottam egy mini riportot – remélem, mindenki választ kapott a kérdésére 🙂
Kondor Stefánia – tulajdonos
Miben változott az elmúlt évek vendéglátása, a fogyasztói szokások?
Nagyon sok mindenben. Visszatekintve a kezdetekre, jelenleg 2017-ben nagyon puritánnak tűnik az akkori kínálat, pedig a nyitáskor is számtalan olyan terméket kínált a Monarchia Kávéház, amit más kávéház még nem árult.
A mi vendégeink abszolút minőség-érzékenyek lettek – sokkal szívesebben költenek prémium termékekre, ínyencségekre, saját termékekre. Az embereknek nagyobb szükségük van a körültekintő kiszolgálásra, az ajánlásra, mint korábban. A külföldi vendégeink rendelése, kávéházi időtöltése merőben eltér a magyar vendégekétől. Ők a maximális „sebességet” várják el, mivel a fodrász-kozmetikus-fogorvos HÁROMSZÖG között pont akkor jönnek a kávéházba, amikor már majdnem éhen és szomjan haltak. Sokszor megszokásból rendelnek és rögtön leszögezik, hogy max. 10 percük van. Míg a magyar vendégek stressz mentesen, felüdülésként, kikapcsolódásként jönnek a kávéházba, abszolút tudatosan, körültekintően rendelnek és kiélvezik a kávéházban eltöltött időt.
Hogyan pozícionálnád a Monarchia kávéházat?
Monarchia a család barát kávéház!
A törekvésem mindig is az volt, hogy családokkal, gyerekekkel, élettel töltsem meg a kávéházat – megőrizzem azt az igényességet, ami a kávéházat jellemzi. Az én olvasatomban ez nem azt jelenti, hogy puccparádéban, tökéletes outfit-ben jelenjük meg, és egymást méregessék a vendégek, hanem a környezetben, a termékekben, a felszolgálásban legyen színvonal – ez legyen a mértékadó. Abszolút vegyes „közönségünk” van. Magyar vendégeink közül tiniktől egészen a nagymama korúakig, illetve ugyanúgy gyári munkás/fizikai dolgozótól az üzletember, orvos, jogász, top menedzser-ig, bárki megtalálható. Beugorhatsz edzés előtt, vagy után nincs elvárt dresscode – de egyben biztosan egyetértenek: ínyencek, akik imádják a hasukat, szeretik a finom italokat és a laktató reggeliket.
Az utóbbi időben milyen fejlesztéseken esett át a Monarchia Kávéház?
A tavalyi évben a technikai háttér fejlesztésére koncentráltunk, a pincér cetlit lecseréltük a mobiltelefonos rendelés felvételre, ezzel meggyorsítottuk a kiszolgálás folyamatát, precízségét. Saját fagylaltot állítunk elő, így sokkal ízletesebbek változatosabbak a kelyheink. Komoly gyűjteményt halmoztam fel szendvicssütőből (van vagy 12), mert mindig arra gondolok: hátha azzal még jobban lehet dolgozni, ilyenkor ellenállhatatatlan vágyat érzek a vásárlásra 🙂 Idén pedig a teraszt varázsoltuk élhetőbbé, esztétikusabbá, amit nagy örömmel fogadtak a vendégek.
Az étlap és az itallap újdonságait hogyan fogadták a vendégek?
Tulajdonképpen egy törzsvendég inspirált, hogy legyen valami újdonság az ételeknél. Bár eddig is a legnagyobb választékunk volt reggeli terén, a hétköznapi ajánlatoktól egy kicsit eltérő és szokatlan dolgokkal próbálkoztam.
Volt, ami egy kicsit még megelőzte a „korát” és kételkedve fogadták a vendégek, pl. 5-6 évvel ezelőtt a paleo, illetve a gluténmentes – laktózmentes, cukormentes sütemények bevezetése először a városban nem kis kihívás volt, de hosszabb idő eltelte után vendégek már igényelték és keresték ezeket a termékeket.
A smoothie-k és a frappe-k is hasonló fogadtatásban részesültek, de hamar a vendégek kedvenceivé váltak. Ezek mind olyan termékek, amelyek először kizárólag a Monarchia Kávéházban voltak kaphatóak, a legbiztosabb siker pedig az – hogy 1-2 év elteltével, már a környékbeli kávéházakban is próbálkoznak ezeknek a termékeknek az elkészítésével, bevezetésével.
Elmondhatom, hogy a reggeliztetésben már 19 éves gyakorlatunk van – ez hatalmas előny. Nagyon fontos hogy az alapanyag „pörögjön”, ezt nem sok üzlet tudja biztosítani, ezért széles választékot sem tudnak tartani, nálunk viszont sok éves múltja van a reggeli brunch-nak. Csak az alaptermékeinket kellett egy kicsit átvariálni, bővíteni. A vendégek igényeit vettem alapul, abszolút az ő „szájuk íze” szerint lett kialakítva a reggeli/snack kínálat. Egy dologhoz viszont makacsul ragaszkodtam: a saláta öntethez, ugyanis borzongás fog el az agyon locsolt majonézes saláta szószoktól, ezért mi kizárólag olíva olajjal és minőségi saláta ecettel dolgozunk (ami 0 kalóriás). Egyik ötlet követte a másikat, most már ott tartunk, hogy az étlapra felkerült a frissen sütött gofri is, a vendégek mindig találnak valamit, amit „rég” ettek és van akkora választékunk, hogy „ezt nem lehet megunni” – mondta az egyik kedves törzsreggelizőnk.
Egy izgalmas történetet mesélnél a kávéház életéből?
Az izgalmas és pikáns történeteket inkább megtartanám magamnak, de nagyon szívesen elmondok egy igazán megható, apró – mégis hatalmas csodát 🙂
Már 15 éve törzsvendégünk volt egy házaspár, akik hosszú éveken keresztül próbálkoztak a gyermekáldással. Mikor betöltötték a 40. életévüket, feladták, lemondtak arról, hogy saját gyermekük lehessen – elengedték. Végig tudtam a reményeikről, a várakozásról, majd az ismétlődő csalódásaikról, reményvesztettségükről. Közben nekem két fiam is született, így nagyon átéreztem a szomorúságukat. Amikor minden reményük elfogyott és beletörődtek a megváltoztathatatlanba, a hölgy spontán teherbe esett és 41 évesen egy egészséges gyermeknek adott életet. Pontosan emlékszem, amikor először jöttek a kávéházba – teltház volt, az apuka az ajtóból kiabált: most már hárman jöttünk! Ebben a pár szóban (bár más nem tudta) minden benne volt – az elmúlt évek fájdalmai, reménytelensége és a jelen öröme, boldogsága. Számomra páratlan, meghatározó pillanat volt.
Mosonmagyaróváron nehéz alkalmazottat találni, hogyan alakul nálatok ez a kérdés?
Viccesen –
De komolyra fordítva a szót, az egyik legfontosabb szempont számomra a munkavállaló emberi oldala és az, hogy tudjon csapatban dolgozni, ezen kívül mindent meg lehet tanulni. Bár tudom nem trendi, én is dolgozom, napi szinten részt veszek a munkában, szükségem van a vendégekkel való állandó, személyes kapcsolatra. A szakmai hiányosságok a munkakezdés elején nem túlságosan érintenek, (folyamatos kontrollal dolgozunk, így nagyon kicsi az esélye, hogy úgy megy ki étel, ital, ami nem lett ellenőrizve) – meglehetősen személyre szabott az ajánlatunk, ezért az alkalmazottaknak szinte minden új, ezt el kell sajátítaniuk. Az első egy-két nap általában sokként éri őket, hogy mennyi mindent kell megtanulni, és bizony jó páran vannak, akik azonnal feladják. Elcsodálkozom, amikor valaki jelentkezik a munkára: a „Tapasztalt pultos” , aki már ki tudja nyitni a cola-s üveget, be tud rakodni a mosogató gépbe (bár ez degradáló…), az itallap-étlap 90%-át nem ismeri, nem tudja melyik a 3 dl-es pohár, németül nem tud számolni, rendelést felvenni, de százezreket szeretne keresni! Eszébe sem jut, hogy ezek álmok, nem tervek, a realitáshoz semmi köze sincs. Több mint 20 éves tulajdonosi tapasztalattal úgy gondolom nem nekem kell számot adnom a tudásomról, vagy megmagyarázni az elvárásaimat.
Mindenkinek a munkáját nagyon fontosnak tartom, a takarítástól kezdve a konyhán keresztül a felszolgálásig, egymás nélkül nem tudunk működni, úgy gondolom ezt a szezont egy nagyon jó csapattal kezdtük, igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, de mivel emberek vagyunk, természetesen mi is hibázunk. Vannak állandó munkatársaink, hétvégén pedig egyetemisták jönnek kisegíteni, akikkel nagyon jó munkakapcsolatot ápolok és bár örülök az együtt töltött éveknek, a sikereiknek, nagyon bánatos vagyok amiatt, hogy idén elvégzik az egyetemet és természetesen diplomásként a saját szakmájukban fognak elhelyezkedni.
Miben látod a siker titkát (magadban, a jelenlétedben)?
Ez egy nagyon nehéz kérdés! Egy új vállalkozás mindig felkelti az emberek figyelmét, megszólít az újdonság varázsa, manapság divatosan még a megnyitás előtt rengeteg like-ot, pozitív értékeléseket kaphat az egység. Majd az első félévben mindenki felkerekedik, hogy kipróbálja az új vendéglátóhelyet. Ekkor sok vállalkozás tulajdonosánál megtörténik az „istenné válás” időszaka, mert csak addig tart a figyelme, hogy a pillanatnyi sikert bezsebelje, úgy gondolja ez mindig így lesz. Pedig ez az egész nem jelent semmit!! Manapság egy vendéglátó egység beruházása olyan anyagi teher, ami nem egy év alatt fog megtérülni, ezért kizárólag folyamatos, stabil üzletmenettel tartható fenn egy bizonyos színvonal, illetve a vendégek érdeklődése. Úgy gondolom, hogy 19 év távlatából nyugodtan elmondhatom, hogy még mindig nem váltam senki mássá, ugyanúgy beállok dolgozni és szívesen kiszolgálom a vendégeket, mint a kezdet kezdetén.
Egyrészt hiszek a szorgalmas, kitartó, fel nem adó munkában. Hiszek a személyességben, abban, hogy a vendégek ne csak a napi kávét és ásványvizet kapják meg, hanem egy csepp odafigyelést, egy jó szót, egy mosolyt, őszinte érdeklődést. Szeretem, amikor elmondja egy férfi törzsvendég, hogy ő sütött hamburgert az egész családnak, amikor behozzák az esküvői fotókat, vagy megmutatják az újszülött gyermeküket. – Olyan nincs egy vállalkozásban, hogy csak siker van, vannak nehezebb időszakok, csendesebb hónapok, van, amikor bármivel próbálkozol semmi nem sikerül. Van, amikor minden egyszerre romlik el – és emberi mulasztás nélkül mégsem működik semmi.. Na, ilyenkor kell kőkeménynek lenni, túlélni, újrakezdeni, nem feladni – tovább dolgozni.
Kondor Stefánia – Stefi –
