Niki az egyetem mellett dolgozik nálunk kisegítőként, sokoldalú, izgalmas személyiség, aki könnyedén, és néha számomra már perverz módon ötvözi az élet adományait. Mielőtt bárki rosszra gondolna:
járműmérnök és közlekedésmérnök szakra jár, rúdtáncol. A GYSEV-nél volt szakmai gyakolaton, ahol szénkeféket cserélt a beérkező mozdonyokon. Mellette felszolgál és csipőig ér a csodaszép haja, és baristának is tanult, ha kell szakmai gyakorlatán segédkezik a FLIRT nevű vonat fékbetét cseréjében.
Brrr… a leendő mérnök , még a hideg is kiráz, ha arra gondolok, hogy Niki mit tanul, és miket csinál gyakorlaton. És ő is pontosan így érzett, amikor az első héten belekóstolt a vendéglátásba. Egy csodálatos májusi hét volt, non-stop munkával és legalább 30 fokos hőséggel – összeszorított foggal jött dolgozni, és láttam rajta, hogy semmi mást nem vár, csak a nap végét. Aztán telt az idő, egyre több sikerélmény érte és Niki már kisimulva, mosolyogva jött dolgozni.
Az elején kicsit kilátástalannak éreztem a kávéházi munkát, rengeteg ember volt és még több munka, a multitaskingot nem úgy képzeltem el, hogy amíg berakok egy toast-ot addig bepakolok a mosogatógépbe, közben dobok egy mosolyt az érkező vendégnek, mindeközben pedig hallgatom a pincér rendelését, és közben fogalmam sincs róla, mit hol találok… ebben a helyzetben egy csöppnyit dilettánsnak éreztem magam, ami kicsit elkeserített. Viszont ami motivált, hogy tényleg szerettem volna ezt csinálni, jobban belelátni, plusz mindenki nagyon kedves volt és bátorított. Közhelyesen hangzik, de szeretem a kihívásokat. Az idő pedig engem igazolt, és a közelmúltban már én taníthattam be az új kollégát. Kitartásomat nemcsak a jól elvégzett munka öröme és a saját kereset koronázta meg, hanem egy névjegykártya is.
A dipoloma megszerzése után Svájcban szeretnék elhelyezkedni, és szerencsére úgy néz ki, hogy szakmai gyakorlatra is lesz lehetőségem Svájcban. Az egyik munkanap alkalmával egy nagyon kedves svájci házaspárt ismerhettem meg, kiderült, hogy mindketten villamosmérnökök, végül nagyon jól elbeszélgettem velük. Felvázoltam nekik jövőbeli terveimet, és nagy meglepetésemre a beszélgetés végén egy névjegykártyát kaptam tőlük, és biztosítottak affelől, hogy bármiben a segítségemre lesznek.
A Monarchia Kávéház itallapjáról a kedvencem a forralt bor, szerintem nálunk van a legfinomabb 🙂 másrészt a süteményeink választéka sem elhanyagolható. A legjobban a latte machiato-t szeretem elkészíteni, főleg az ízesítettet. Imádom nézni, ahogy szép csíkos lesz.”
