Ha Rékára gondolok két ital jut eszembe: pezsgő és unicum- egyedi intellektuell, határozott energiákkal, robbanékonysággal.
De hogy is kezdődött?? A szülőket ismerve került hozzánk Réka, ilyenkor mindig kicsit felszisszenek, hátha majd a világlátásunk és a munkáról elképzelt fogalmunk nem igen fut párhuzamos pályán és akkor oda a jó viszony. Bátran kijelenthetem, hogy az első 5 percben egymásra hangolódtunk, és nem igen voltak tisztázatlan dolgok közöttünk. Réka amolyan jó családból származó “úrilány”, (teniszezik, színházba jár, lehetett volna esetleg ez is a hétvégi program) pontosan az a típus, akinek aztán semmi szüksége nem lenne az érettségi évében, felvételi mellett még kávéházi diákmelóra.
Hétvégén a nappaliban heverészve, Apunak egy kicsit tarhálva – dorombolva, biztos vagyok benne, hogy komolyabb zsebpénzre is szert tehetett volna, mint a diákmeló órabére.
Akkor mégis mi motíválta??
Bizony-bizony…. Rég feledésbe merült értékek:
– valahova tartozás élménye, a felelősség kellemes terhe , a jól elvégzett munka öröme, és a saját kereset dicsősége. Mielőtt még bárki elolvadna – az egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jött pontosan dolgozni 🙂 , és nála az is előfordulhatott, hogy egy rockkoncerthez hasonló füstfelhő csapott ki a konyhából, amikor “főzött”
Most pedig kezdődik valami új, Réka ismét pezseghet, várja Pest, az egyetem, egy új főnök és egy új munkahely…
Kívánunk Neked minden jót, és egy cseppet sem féltünk!! Bye Bye Réka!
